Nem létezik a valóság

vagy csak meg kell találni?

create life;
add projects;

make it happen!

2010 nyár kétharmad

Lebegek a semmiben, úgy érzem sehova sem tartok. Néha felvillan valami cél vagy út, de aztán kiderül hogy délibáb. Nem létező dolgok, tán csak az elmém vagy valaki más játszik velem rossz tréfát.

Ahonnan jövök messze már, de nem tudom hová tartok, ... ismerős ---
"és azt sem, hogy eddig hová jutottam
Mert valaki néha fogja a kezem és valaki egyszerűen csak hátba rúg"

és
"
Egész életembe vártam, hogy jöjjön végre már
Hogy jöjjön végre a változás
Mert úgy érzem ezt így nem bírom már soká"

Lassan már nem bízok már senkiben és semmiben.
Hitem is elszáll,

De én nem, NEM, NEM VAGYOK ILYEN!!!!

2009 végefele

Próbálok tudomást sem venni a nehézségekről, de lassan átszakad a gát. Nem lehet a látszatot tovább fenntartani, sok energiába kerül, fel kell vállalnom ki vagyok. Egy a nehézség: Nem tudom ki vagyok! Semmi nem áll össze az eddigi tapasztalataimból. Fel kell szabadulnom. Magamat nem tudom felszabadítani, más meg nem fog? Szenvedtem eleget, jöjjön a boldogság!

Koncentrálnom kell jobban! A világ próbál atomjaimra szedni, de muszáj .... nem tudom, lehet hogy elnyel a káosz, de lehet, hogy a benyomások vezetnek valahova.

exception - kivétel

Ma aludtam 9 órát!
Olyan kusza álmaim voltak. 2 órája ébren vagyok, de még mindig nem tértem vissza a valóságba. Valahol az álom és a valóság közé rekedt a tudatom. Érzem a nyomasztó valótlan érzést, amit a kusza álmok jelentenek. Továbbá minden, ami én vagyok; emlékek: távoli idegen, de leginkább nem előhívható. Mi ez az egész, és mikor lesz vége???

informatik

Két új interfész:
posterous miha1y.posterous.com
twitter twitter.com/miha1y

Új ID:
miha1y

Nyár harmadik harmad

Voltam helyeken, bicikli versenyeken a nyár eddigi részében, de valahogy még mindig nem érzem jól magam a bőrömben.
Viszont a fejlődés: rendszert viszek az életembe, hátha pár dolog a helyére kerül az életemben. Nem halogatok, csinálom amit kigondoltam.

Pocsék minden

Legyengültem.
Fáztam, aludtam jobb lett.
De ma a magány nagyon lesújt. Olyan összeomlás közeli állapotot éreztem, egészen mostanáig, amikor is felcsendült: Szupernem egy másik arc dala.
Sőt, mindjárt tévézhetnék is egy kicsit.

Munkahelyen nem tudok haladni a dolgaimmal a megfelelő sebességgel. Valami visszatart. A megbecsülés hiánya, nomeg a teljes céltalanság, ja és reményvesztettség minden területen. Király! Pedig minden rendben lehetne, nincs baj, csak valamiért így érzem. Nem akarok így érezni, de a külvilágból nem kapom meg a várt visszajelzéseket.
Túl sokszor nem történt meg az, amit szerettem volna, vagy legalább valami.
Úgyhogy fel a fejjel Mihály!