Pocsék minden

Legyengültem.
Fáztam, aludtam jobb lett.
De ma a magány nagyon lesújt. Olyan összeomlás közeli állapotot éreztem, egészen mostanáig, amikor is felcsendült: Szupernem egy másik arc dala.
Sőt, mindjárt tévézhetnék is egy kicsit.

Munkahelyen nem tudok haladni a dolgaimmal a megfelelő sebességgel. Valami visszatart. A megbecsülés hiánya, nomeg a teljes céltalanság, ja és reményvesztettség minden területen. Király! Pedig minden rendben lehetne, nincs baj, csak valamiért így érzem. Nem akarok így érezni, de a külvilágból nem kapom meg a várt visszajelzéseket.
Túl sokszor nem történt meg az, amit szerettem volna, vagy legalább valami.
Úgyhogy fel a fejjel Mihály!