2010 nyár kétharmad

Lebegek a semmiben, úgy érzem sehova sem tartok. Néha felvillan valami cél vagy út, de aztán kiderül hogy délibáb. Nem létező dolgok, tán csak az elmém vagy valaki más játszik velem rossz tréfát.

Ahonnan jövök messze már, de nem tudom hová tartok, ... ismerős ---
"és azt sem, hogy eddig hová jutottam
Mert valaki néha fogja a kezem és valaki egyszerűen csak hátba rúg"

és
"
Egész életembe vártam, hogy jöjjön végre már
Hogy jöjjön végre a változás
Mert úgy érzem ezt így nem bírom már soká"

Lassan már nem bízok már senkiben és semmiben.
Hitem is elszáll,

De én nem, NEM, NEM VAGYOK ILYEN!!!!